Monda-mese

Volt egyszer egy két királyfi. Mivel két királyfi volt, kételyeik is voltak. Úgy döntöttek, a végire járnak. Mentek, mentek, amerre a hasuk ment. Magyar királyfiak voltak, így találták fel a mentét. Szóval addig jártak, míg pórul nem jártak, ebből aztán levonták a következtetést, hogy midig a legkisebb szabólegény jár a legjobban.  Ezen szabódtak egy kicsit.

Egyszer aztán elértek egy nagy-nagy vörös hegyhez, a Vörös Boszorkány országába. Köszöntek is neki, ahogy illik: Hogy nyúvadj meg te nagy vörös hegy, hogy miért nem mentél el Mohamedhez, most könnyebben folytathatnánk utunkat. Ki a fenének van kedve most hegymászásra?  Na, több se kellett a Vörös Boszorkának! Ezt ki is fejezte: Ebből aztán elég!  Mi után „aztán”? -kérdezte a két királyfi. Most aztán!- válaszolta a Vörös Boszorkány, de már nem volt teljesen biztos magában, érezte, hogy újabb támadási felületet ad.

Na döntsd el, hogy most, vagy aztán! ha aztán, akkor pedig azt, hogy miután! – mondta türelmetlenül a két királyfi.

A Vörös Boszorkánynak erre úgy felment a vérnyomása, hogy még vörösebb lett, megütötte a Guta. Ő még visszaütött a Gutának, de aztán mégis az győzött, s abban a pillanatban összeomlott a hegy, csodaszép síkságon vezetett az út tovább. A két királyfi illedelmesen megköszönte a segítséget a Gutának, már csak azért is, nehogy őket is megüsse.

Folytatták útjukat. Tudták, hogy jó irányba haladnak, hisz akinek nincsen úti célja, annak minden útirány megfelelő. Persze ezt úgy is meg lehet fogalmazni, hogy akinek nincsen úti célja, az bármilyen gyorsan halad is, sosem fog CÉLba érni.

Rótták az útjukat, néha a fáradtságtól már sírva (ez volt a rovássírás)., míg el nem érték a helyet, aminek a nevét nem mondhatom ki, de le meg pláne nem írhatom. Ott elintézték a dolgukat és visszafordultak. Visszafele heroikus küzdelemben megöltek három medvét, egy nemtudommit, meg egy eltévedt sünt. Aztán városukba érve elcsúszott egy frissen felmosott kövön (akkor még mosták a köveket a kőmosók), és eltörte a medencecsontját (ez persze nem a Kárpát-medence csont).  Mire felépült, leépült. Mátkája hozzáment a Csillagszemű Juhászhoz, király apja pedig felosztotta a királyságot három csaló között (ebből lett a Csallóköz).
 Szegény két királyfi már csak magában beszélt, de legalább mindig volt jó társasága.  Végül levonta a tanulságot: minden jó, ha jó a vége!

JÓ!