Gyorsan betömendő az in medias rést, azzal kezdem, hogy hamarosan választani fogunk! Tudniillik ebéd idő van, és az éttermünkben két menű közül lehet választani. Egyik sem nagyon jó, de legalább ezek nem ártanak (most, hogy ebbe belegondoltam, ebben sem vagyok olyan biztos). Legendás pontosságomat megőrzendő azt is meg kell említenem, hogy van itt pár automata is, amelyek szendvicseket, snack-eket kínálnak. Ki sosem adnak semmit, de legalább az árak is ehhez igazodnak, csak annyit kell bedobni beléjük, amennyit a cég nyerni akar egy-egy terméken. Így mindenki jól jár. Nincs gond a termékek kiszállításával, nincsenek romlott ételek és mi is viszonylag olcsón megússzuk. Mert az csak természetes, hogy hetente 1-2 alkalommal mindenki próbálkozik, hiszen a hazai vállakozásoknak is élnie kell valamiből, mi meg részei vagyunk a Nemzeti Együttműködés Centrumának (Nec(c)).
Nehogy azt hidd ám, hogy itt minden az evés körül forog! Inni is szoktunk. Nagyon készülök már a Nemzeti Italbolokra, a nevemet is megváltoztattam, tegnaptól Nemzeti Kelemennek hívnak, így nekem minden boltom garantáltan Nemzeti lesz. A boltban csak az fog szólni, hogy "Hétre ma várom a Nemzetinél..."
Kedves Néném, leszel Te még büszke Kelemen unokaöcsédre, aki olyan korán jár munkába, hogy csak úgy hívják, Korán Kele Man. Félre ne értsd, ez a Korán, nem az a Korán!
Csókol öcséd
Kelemen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése