Ismét egy első ránézésre szépnek és hasznosnak tetsző mottó:
A fekete hátteret, mint a pozitív érzelmek sugárzóját felejtsük is el...
Az eső és a kisfiú talán tényleg szép példázat, bár egy kicsit is elgondolkodtató filmben amikor a falusiak felfedezik ezt a helyzetet, akkor nem elszégyenlik magukat és hazamennek ernyőért, hanem elszégyenlik magukat és abbahagyják az imádkozást. Komédiában pedig jól megverik azt az értelmi fogyatékos gyermeket amiért csúfolódik rajtuk.
Most - didaktikai okokból - ugorjunk egyet. Sok bajom van a Reménnyel a példázatban. Elsősorban, hogy ha mégsem ébredünk fel reggel, akkor sem kockázattaunk nagyot azzal, hogy fölöslegesen felhúztuk az ébresztő órát. Másodszor sokkal inkább a Remény kategóriába tartozik az, hogy fog-e csöngeni reggel az óra (nem állítottam-e be rosszul, nem romlik-e el, nem áll-e le), illetve, hogy felébredek-e rá, mint abban, hogy életben leszek-e még reggel. Másrészt pedig minden jövőre mutató cselekedetünk (és valjuk be, gyakrolatilag minden cselekedetünk ilyen, még a történelem könyv íróké is) ilyen alapon a Remény példázata lehetne, hiszen megteszem, pedig nem tudhatom, hogy egy perc múlva élek-e még. Na persze így életet leélni nem lehet : "Hallottál arról az emberről, aki annyira félt a repüléstől, hogy vonatra sem szállt, mert arra is bármikor ráeshet egy repülő?" Mi persze azt is tudjuk, hogy otthon is bármikor ráeshet egy repülő...
Végül pedig a Bizalom példázata, ami éppen csak a bizalom egyik lényegi elemét nem fejezi ki, az aktív szerepét annak, aki bizalmat ad. Tudniillik a szerencsétlen egy éves gyereket megfogták és feldobták, nem sok választási lehetősége volt, most pedig Reménykedik, hogy el is kapják. Mivel kevés tapasztalata volt a világgal, valószínűleg fel sem merül benne az, hogy leejthetik, pedig mi tudjuk, hogy ilyen is előfordul.. Ha pedig a harmadik példázatot komolyan vesszük, az apa a feldobás utáni pillanatban infarktust kaphat... Szóval ez is inkább remény.
