2016. június 7., kedd

Egy bölcsességről


Valaki az alábbi bölcsességet osztotta meg, amely hozzászólásra ingerelt, de olyan hosszú lett volna a hozzászólásom, hogy az már eleve off-topic-nak számított volna:



A rövid kérdésem igazából ez: lehetne, hogy én - a tolerancia jegyében - ne akarjam megmondani senkinek, hogy kiről mit feltételezzen, de magam mindkét tipus (és a nem említettek esetében is) az aljasságot feltételezzem, hogy utána már csak kellemes meglepetések érhessenek?
A legaljasabb minősítésért persze sokan állnak sorba, valószínűleg nehezen is férnének be vasárnap a templomba, bármilyen vallás temploma legyen is az. Ráadásul lehet, hogy még tetováltak is, csak az öltözetük eltakarja. Ez már igazám halmozott elkárhozás: aljas, tetovált, szépen kiöltözik és templomba jár vasárnap. Brrr.
Azért az első részt sem teljesen értem. Ha követem a mondat logikáját, akkor a "külső", az, hogy jószívű, kedves emberrel találkoztam, amiből téves következtetést vonhatnék le, mert igazából tetovált. (tétova tetova megy tova.) Jó, értem én, hogy a tetováltság a külső. Vagyis, lehet, hogy a tetoválással teli ember (akiről valószínűleg valami rosszat kellene feltételeznem - én feltételezek is) igazából a legkedvesebb, legjószívűbb ember, azaz balek. Na, most ha egy szélhámos vagyok, akkor ezt tényleg jó tudni: a tetováltak is lehetnek jó célpontok, köztük is vannak kedves, jószívű emberek, azaz balekok. Csak titokban jegyzem meg (úgysem olvassa senki) én tényleg nem szeretem a túl kedves embereket, a jószívű az egy másik kategória.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése