Jajj, már a köszöntésben annyi "e" betű van, mint egy átlagos Ákos dalszövegben!
Mint azt nagyon jól tudod, nagyon keveset tudsz rólam. Na, nem is azért írok, hogy ezt a tudatlanságot feloldjam, úgy sincs rá esélyem.Remélem a levelemből majd a végére nem derül ki, hogy miért is írok mégis (én már tudom, mi lesz a vége: Ölel Kelemen)!
Tudatom véled, hogy a mindíg jól jövő pénzt, amit nem küldtél, nem is kaptuk meg. Így aztán Antónió és Andzselina csak az iskolában kap meleg (ez itt nem buzizás volt) ételt. Kaphattak volna hétvégén és szünidőben is, de kersztény testvéreink ezt megakadályozták, nehogy a baloldal népszerűsége nőjjön. Én nekem, ha (nagyritkán) buszozom, olymindegy, hogy baloldalon vagy jobb oldalon vagyok, csak érjek oda az úticélomhoz. Annak meg, akinek nincs úticéllja, annak úgyis mindegy, mert úgysem tud odaérni.
Hagyjuk a filozófiát! Kedves feleségem a hétvégén egy lelkigyakorlati tréningen volt. Kicsit csalódottan jött haza, mert a programban benne volt, hogy mindenkit analizálni fognak, s ő ezt kicsit félreértve valamiféle szexuális élményre számított, de (szerencséjére) nagyot csalódott!
Az élet tele van ellentmondással! A gyerekek is állandóan ellent mondanak.
Te biztosan érted ezt, hiszen évekig voltál a a legfelsőbb értelmiségi körök lotyója, csak szedtél fel valamit a 30 kilón kívül is!
Most zárom soraimat, mert tudom, hogy mire ideérsz az olvasásban, az elejére már nem fogsz emlékezni. Persze megvan ennek is a haszna, hiszen minden nap úgy olvashatod újra a levelem, mintha éppen most kaptad volna.
Ölel
Kelemen (nem a kőműves, meglátogathatsz nyugodtan)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése