Hó

Pályázatomra Névtelen utolérhetetlen fantáziával a "Hó" témát javasolta. Lehet, hogy félreértette, és azt gondolta, hogy a Hó és a Tahó közül kell válsztani.. Akkor már tényleg jobb a Hó. persze lehet, hogy én tettem fel magamnak, és akkor az a magyarázat, hogy lusta voltam tovább gondolkodni.

Nos, nekem a hó-ról először egy vezetéstudományi alapvicc jut eszembe:
Megy az öreg székely haza a kocsmából a szekerén. El-el bóbiskol, de a ló ismeri az útvonalat, rábízza magát. Egyszer arra ébred, hogy megállt a szekér, de - szétnézve - látja, hogy nem otthon van még. Kicsit ráüt az ostorral a lóra és nógatja:
 - Gyíí! Gyíí!
A ló csak nem mozdul, így kelletlenül leszáll a szekérről, előremegy a lóhoz, és akkor látja, hogy egy szakadék előtt állt meg a ló. Az öreg feltolja a sapkáját és ennyit mond:
- Azaz, hogy Hóóó!

Tudtad, hogy a hód az egy hóból készült D betű? Viszont Hollandia nem a hóról kapta a nevét, pedig nagyon úgy tűnik.
A hó is jó példa arra, hogy mi magyarok mennyire nem tudunk elégedettek lenni aktuális helyzetünkkel. A hosszú hómentes téli időszakokban hiányoljuk a havat és gyakran emlegetjük a régi nagy teleket, aztán mikor leesik az első 1-2 centis hó, máris az út menti árkokban tartunk túlélési gyakorlatokat, időnkét átülve a szomszéd kocsijába, és gyakran emlegetjük a régi magyar mondást, hogy "Hóból is megárt a sok". Márpedig ami sok, az sokk.

Persze ne feledkezzünk el a hó örömeiről, a sielésben szerzett törésekről, a hóember építésről, de tudtad, hogy nokedlit hóból is lehet készíteni? Aból lesz a hokedli!