A címben véletlenül majdnem "szolgálati költeményt" írtam. Az lenne az igazi "megélhetési költő", aki ilyeneket ír?
Szóval kicsit változik a blogom jellege, ha bele nem hal (persze, hogy nem hal!)
Nem magyarázom, majd kiderül, ha meg nem, akkor marad felhős. Akinek meg kiderül, az majd derül!
Olvasom Esterházy Péter Hasnyálmirígynaplóját - kicsit megkésve, bár nem gondolom, hogy itt fontos lenne kapkodni az olvasásával. Egyfordulat legyőzi az összes eddigi vitámat ismerőseimmel, hogy vannak-e dolgok, amelyekkel nem szabad viccelődni (azt tudjuk, hgy emberek vannak ilyenek).
Aki nem nézett bele annak mondom, hogy a napló gyakran igen lakonikus, és - bár nyilvánvalóan tudja, mint író, hogy egyszer megjelenik - lényegében magának írja, talán terápiaként. Az idézet még kevéssel a kemoterápia megkezdése után:
"Holnap még nem mosok hajat. Addig mossad, amíg van. A testvéri szó. Egy egyke sose jutna el eddig a mondatig."
Talán lehetne a társadalmi kötelezettség vállalásom (bármit is jelentsen az) alapja, hogy segítsek az egykéknek (és azoknak az nem egykéknek, akik mégsem (sic.)) eljutni az ilyen mondatokig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése