Az még csak hagyján, hogy az igaz barátot nem érdekli, hogy van-e pénzem, bár ha nagyon meg vagyok szorulva nem ártana, ha érdekelné vagy akkor, ha arra számít, hogy én hívom meg egy ebédre.
Az igaz barátot nem érdekli, hogy van-e kedvem? Persze kedve mindíg van az embernek, csak néha jobb, néha rosszabb. Az igaz barát azonban mindegyiket leszarja, hiszen csak magával foglalkozik. (Megjegyzem, ez a gondolat jól megalapozhatja egy nemi erőszak jogosságát is: "Nincs kedved? Én igaz barát vagyok, engem nem érdekel!..."
Az tényleg kényelmes, ha az igaz barátot nem érdekli a testsúlyom, hiszen tőle már holnap megdögölhetek a túlsúlyom révén.
Az igaz barátot nem érdekli, milyen a házam, akkor nyilván meg sem látogat, na ez szimpatikus.
Az igaz barátot nem érdekli milyen a múltam. Ez megint kényelmes. Tegnap beleszúrtam a késemmel, de az mára a múlt, mi köze hozzá, ma már más vagyok, szeressen olyannak amilyen vagyok.
Mindezt fel tudom dolgozni. Csak azt nem értem, hogy ha ennyire nem érdekli semmi velem kapcsolatban az igaz barátot, akkor honnan tudja, milyen is vagyok valójában?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése