Szövegelemzés (Hej halászok)

Új műfajként szövegelemzésbe kezdünk. Elsőként egy népdallal kezdeném, melynek szövegével a napokban találkoztam véletlenül, és máig se nagyon értem, így nem lesz nehéz félreértenem.

Már azzal sikerült jól indítanom, hogy a pontos szövegét egy zeneszövegeket megosztó portálról sikerült levadásznom, ahol a szerző mellé az volt írva, hogy „Keressük a szerzőt”. Azt hiszem még egy darabig kereshetik a népdal szerzőjét…

Lássuk először egyben:

"Hej halászok, halászok,
Merre mén az hajótok?"
"Törökkanizsa felé.
Viszi a víz lefelé."

"Hej halászok, halászok,
Mit fogott a hálótok?"
"Nem fogott az egyebet,
Vörös szárnyú keszeget."

"Hát a keszeg mit eszik,
Ha a bárkába teszik?"
"Nem eszik az egyebet,
Csak szerelem-gyökeret."       

Hej halászok, halászok,

Nagyon nekiálltam halászni. Ezt fejezi ki a “hej” indulatszó használata is, és a “halászok” ismétlése is, hiszen ha csak azt mondja, hogy ‘Halászok”, már abból is tudnánk mit csinál, de így egészen biztosak lehetünk benne, hogy nagyon halászik.
A régi vicc ugye megvan, mi szerint a fuldokló kiabál a közelben csónakban evező halászoknak:
- Halászok! halászok!
- Mi is, csak mi nem kiabálunk!
Merre mén az hajótok?
A népdalokra jellemző tömörség használatával nem részletezi, hogy nem találja a hajójának a tokját, éppen azt keresi.

Törökkanizsa felé.
Viszi a víz lefelé.
Hopp, már tudjuk is, hogy Törökkanizsa felé viszi a víz (vagyis a Bánátba, ami lehet arra utalás, hogy a bánatba), valószínűleg a Tisza partján vagyunk tehát, de annak mentén felfelé Kanizsától bárhol lehetünk. Ha feltételezhetünk a népdaltól logikát, akkor nem valószínű, hogy Szeged felett halászik az illető, mert akkor inkább azt írhatta volna, hogy Szeged felé viszi a víz a hajó tokot. Ez persze nem garantált, de valószínű, mert Szeged ismertebb és nagyobb város volt a népdal alkotó időkben is.
Hej halászok, halászok,
Megint ismétli, hogy halászik igen intenzíven, nehogy a Tisza meg Törökkanizsa elvigye a figyelmet.

Mit fogott a hálótok?
Na most lehet a hálónak is tokja, mert nyilvánvalóan nem lehetett még szó a világhálóról. Ha pedig a tok színes vagy koszos volt, akkor befoghatott valamilyen textíliát. Ennek ellenére úgy vélem, hogy inkább valakiktől a Tisza túlsó partján megkérdezte, mit fogot a hálójuk, hátha az ő hajó tokját találták meg. Az esze tokját!!!...

Nem fogott az egyebet,
Nem tudom, miért kellett volna azt feltételezni, hogy egy kutyát fogtak a hálóval, biztosan valaki már keresett egy ebet. Mindenesetre gyanús mentegetőzésbe kezdtek, hogy ebet nem fogtak. Persze, ha nagyon kekeckedni akarunk, akkor azt mondták, 1 ebet nem fogtak, akkor pedig 2 ebet foghattak.

Vörös szárnyú keszeget.
Szóval vörös szárnyú keszeget (A vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe és a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj) fogtak inkább, mint ebet. Csak a tájékozatlanok kedvéért írom, hogy persze a keszegnek nincsen szárnya, van viszont rengeteg szálkája, ennek ellenére sokan szeretik fogyasztani..

Hát a keszeg mit eszik,
Ha a bárkába teszik?

Nem tudom mi a fenét enne a keszeg, ha kifogták. Tátog ugyan, de nem azért mert éhes.
Nem eszik az egyebet,
Csak szerelem-gyökeret.

A dal szerint a hülyék meg is válaszolják, mi szerint “szerelem-gyökeret” (mandragórát) a dal más verziója szerint petrezselyem gyökeret eszik a kifogott keszeg, ami nyilvánvaló nonszensz. Egyes értelmezések szerint a szerelem-gyökérből derül ki, hogy ez igazából egy szerelmes dal. Nem tudom, hallottam már körmönfont szerelmi vallomásokról, de kíváncsi lennék arra a lányra, aki egy ilyen felvezetés után omlana a fiú karjaiba…