Helyreigazítás

Tévesen jelent meg több sajtótermékben is az új ellenzéki választási szövetség neve. Az tehát nem Összefosás, hanem Összefogás.
A tévedés egyszerű elírás és tiltakozunk minden olyan pszichológiai elemzés közzétételétől, mely a a hangulatunkkal kapcsolná össze az elírást.
Összefosás
Összefogás

Pártszövetség

Lassan tűnődöm

„A semmi ágán” ülök – nem semmi a semmitől, hogy elbír. Persze mi történhet, ha mégsem bír el? A semmiről hová lehet még zuhanni, esni, huppanni, kerülni?
Még kicsit hintáztatom is magam, hogy nagyobb legyen a terhelés. Azért csak óvatosan, mert sokszor mondtuk már, hogy ennél rosszabb nem lehet, aztán lett rosszabb! Nem csak lett, de az észt meg a litván is. Sok hitvány litván osztyák az észt de csak butább lett a lett (bocsánat a lettektől!).

Meg kellene metszeni az ágát a semminek. Ugyan nem látom a végét, de valószínűleg az aranymetszés szabályát kellene alkalmaznom és akkor arany esne le róla. Na persze annyit is ér az az arany. Aranyér.

-          Miért mégy, mi a bajod – egy szóban!

-          Aranyér.

A semmi ágán ülök. Itt ül mellettem és hangtalan vacog J.A. szíve is. Sokat fészkelődöm már. Valaki elment itt, kérdezte, mi nyomja a fenekemet, hogy annyit fészkelődöm. Mondtam neki, hogy Semmi azaz a Semmi ága. Ágh Attila, azért vagyok ilyen filozofikus kedvemben..

Ha már ilyen mélységekig jutottam, akkor a művelődés kedvéért mellékelem József Attila ötletet, idézetet adó egyáltalán nem humoros versét, a Reménytelenült. Nem szeretem a homofób megjegyzéseket, de kiemelném, hogy József Attila azzal kezdi, hogy

„Az ember végül homokos”

Szerintem ez azért túlzó általánosítás J.A.-tól!

József Attila
REMÉNYTELENÜL

Lassan, tűnődve

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél. 

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén. 

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

Kedves Néném!

Talán némi késéssel, de boldog újévet kívánok! (azzal nem mondanék nagyot, hogy a tavalyinál boldogabbat).

Remélem, levelem kézhezvételére már túl vagy az újévi méregtelenítő kúrán, mert Karácsonykor nagyon mérges voltál! Mi tényleg azt hittük, hogy az útszóró só jó ajándék lesz, nem tehetünk róla, hogy havat azóta is csak a Híradóban láttunk, annak meg nem hiszünk.

Tudatom véled, hogy nem indulok az idei választásokon (igaz, nem is kérte senki), és szavazni is külön megyek el. Persze, persze, jobb együtt elmenni, de annak nem sok köze van a parlamenti választásokhoz, legfeljebb a párválasztáshoz. Tudod, hogy mindig is kerültem a politizálást, de most jelentkeztem, hogy írnék a Magyar Krónikába, de nem is értették mit akarok. Azt mondták, alapítsak külön lapot Szanyi Tiborral. Ezt meg én nem értettem. Ha Te érted, szólj!

Biztos a kunokkal van valami bajuk, azért nem kellek nekik (nem tudom, Szanyi kun-e?), de nagy felháborodásomban elkezdtem magam egy Kun Krónika című elektronikus lapot. Ez egy olyan kis fém lap, amit ha megdörzsölünk, akkor kicsit megráz – ettől elektronikus, és ettől megrázó élmény. Azt, hogy mitől kun, ne kérdezd, még ki kell találnom. Talán attól, hogy csak a magyarokat rázza meg, de akkor EU Krónika, vagy Világbank Krónika, vagy Multi Krónika is lehetne, de nem az.

Na jó, írni is szándékozom, egy nemrégiben megjelent könyv adta a formára az ötletet, aminek Szemtanú a címe és történelemről ír napilap stílusban. Az enyém lehetne ”Szemtelen tanú, azaz a paraszt vakítás után”, és mai eseményekről írnék benne a történelemkönyvek stílusában. Ez azért különösen jó, mert az elmúlt nyóc, négy, 23 év leírható lenne 8-10 mondatban.

Na jó tudom, ez téged nem nagyon érdekel, pedig tudom, hogy te téped le naponta a lépcsőházatokban a rezsicsökkentésről szóló tájékoztatókat! Hát táncoljon csak Neked 4 évig a Gyurcsány!

Lassan (nagyon lassan) zárom soraimat, mielőtt kifogyna vagy kifagyna a tinta a tollamból meg a számítógépemből.

Csókol szerető öcséd

Itt és itt, ekkor és ekkor

Kelemen (nem a kőmíves)