Napi oktalanság

Apám gyakran mondta, hogy aki gyakran mond valamit, annak kevés a mondanivalója.

(No) Comment

2014. április 23-a, kb. este 7 óra, párizsi repülőtéren vagyok hazafelé utazván. Még elég sok időm van a gép indulásáig. Meglátok egy sarkot, ahol 3 euróért számítógéphez és internethez lehet hozzáférni. Befizetek, gyorsan szörfözök kicsit a hírekben, üzenetekben. Az egyik hírportálon egy figyelem felkeltő cím: "Schiffer: Matolcsynak elment a józan esze!"
Ugyan nem értem, hogy eddig hogyan tudta ez elkerülni Schiffer figyelmét, de kíváncsi voltam, közvetlenül miből vonta le ezt a következtetést.  Rákattintok a címre, mire a képernyő elsötétül, egy nagy lakat képe jelenik meg a közepén, és valami olyan szöveg, hogy ezen a közösségi szolgáltatáson bizonyos oldalak elérése tiltva van,
Na de kérem! Párizsban durvábbak, mint itthon?

Reakciók a választási eredményekre

Mivel az országgyűlési választás mégis csak az év legfontosabb politikai eseménye Magyarországon, elkezdünk egy körképet, melyben néhány blog reakcióit foglaljuk össze a választások eredményére.

Ma a "dosand" bloggal kezdjük:
A blog nem reagált a választások eredményeire.

Napi oktalanság II.

Ismét egy első ránézésre szépnek és hasznosnak tetsző mottó:



A fekete hátteret, mint a pozitív érzelmek sugárzóját  felejtsük is el...
Az eső és a kisfiú talán tényleg szép példázat, bár egy kicsit is elgondolkodtató filmben amikor a falusiak felfedezik ezt a helyzetet, akkor nem elszégyenlik magukat és hazamennek ernyőért, hanem elszégyenlik magukat és abbahagyják az imádkozást. Komédiában pedig jól megverik azt az értelmi fogyatékos gyermeket amiért csúfolódik rajtuk.

Most - didaktikai okokból - ugorjunk egyet. Sok bajom van a Reménnyel a példázatban. Elsősorban, hogy ha mégsem ébredünk fel reggel, akkor sem kockázattaunk nagyot azzal, hogy fölöslegesen felhúztuk az ébresztő órát. Másodszor sokkal inkább a Remény kategóriába tartozik az, hogy fog-e csöngeni reggel az óra (nem állítottam-e be rosszul, nem romlik-e el, nem áll-e le), illetve, hogy felébredek-e rá, mint abban, hogy életben leszek-e még reggel. Másrészt pedig minden jövőre mutató cselekedetünk (és valjuk be, gyakrolatilag minden cselekedetünk ilyen, még a történelem könyv íróké is) ilyen alapon a Remény példázata lehetne, hiszen megteszem, pedig nem tudhatom, hogy egy perc múlva élek-e még. Na persze így életet leélni nem lehet : "Hallottál arról az emberről, aki annyira félt a repüléstől, hogy vonatra sem szállt, mert arra is bármikor ráeshet egy repülő?" Mi persze azt is tudjuk, hogy otthon is bármikor ráeshet egy repülő...

Végül pedig a Bizalom példázata, ami éppen csak a bizalom egyik lényegi elemét nem fejezi ki, az aktív szerepét annak, aki bizalmat ad. Tudniillik a szerencsétlen egy éves gyereket megfogták és feldobták, nem sok választási lehetősége volt, most pedig Reménykedik, hogy el is kapják. Mivel kevés tapasztalata volt a világgal, valószínűleg fel sem merül benne az, hogy leejthetik, pedig mi tudjuk, hogy ilyen is előfordul.. Ha pedig a harmadik példázatot komolyan vesszük, az apa a feldobás utáni pillanatban infarktust kaphat... Szóval ez is inkább remény.