Nyilatkozat külső támogatásról

Ugyan szervezet nem vagyok (noha szervezetem van), de civil az biztosan vagyok (ha nem is a Pályán), így
ezennel nyilatkozom, hogy a tegnapi nappal blogom (illetve szerzője) külföldi támogatottá vált, jóllehet a támogatást magyar állampolgártól kapta.
Németországban dolgozó fiúgyermekem születésnapom alkalmából (adóügyileg jelentéktelennek számító, de egyébként igen is értékes) ajándékot adott át nekem.
Az ajándék mellé a blog tartalmára vonatkozó instrukciókat nem adott, de tudom, hogy ennek nincs jelentősége, hiszen ezt bizonyítani nehezen fogom tudni.

Nehéz ügy ez az aforizma gyártás

Én kérek elnézést, hogy ma olyan idézetet vettem elő, aminek tulajdonképpen van egy komoly, pozitív üzenete. Respekt.
Valamiért mégis Pártunk és Kormányunk kérdőívei jutottak eszembe róla. Valami ilyen tartalommal.:
- Vannak, akik szerint a fogfájás nagyon kellemetlen dolog. Akarja-e Ön, hogy minden családtagját svéd terroristák megöljék?

Persze a mondás képletes kell, hogy legyen, mert az embernek nincs szárnya, így nem is veszítheti el. Ráadásul, ha mégis van szárnya, attól még nem kell elfelejtenie járni, a madarak többsége is képes a lábain közlekedni, sőt néhány éppen a szárnyát nem igazán tudja használni.
De azért, ha értem is az átvitt éttermet, akkor szerintem erős ember, aki szárnyait elveszítve meg tudja tanulni a járást újra. Persze, ha aktívan élni akar, nincs is más választása.
És itt be is fejezhetném, de nem tudom...
Azt hogy képzeljem el, hogy repülük teljes szárnyszélességgel a fellegek között (azaz valahol nagyon magasan), és hátamra veszem azokat, akik a földön ragadtak (vagyis nagyon lent, tőlem távol vannak). Ráadásul olyan mélyen vannak, hogy nem hogy repülni nem tudnak, de nem is látják a fellegeket ("elfelejtették a fellegeket"). Persze lehet, hogy csak lefele néznek.