Félreértések elkerülése érdekében: kedvenc rovatommal (bölcsességek kivesézése) nem azt akarom mondani, hogy nem léteznek megfontolásra javasolt bölcsességek. Sőt, abból is lehet hasznos következtetéseket levonni, hogy "A kenyérlángos a magyarok emlékezete!", csak nagyon akarni kell. Talán mégis érdemes ezeken kicsit elgondolkodni, nem reflexből reagálni.
Mai bölcsesség egy nagy közösségi oldal megosztásaiból:
Pl. soha nem tér vissza: az elromlott bumeráng, a lelőtt postagalamb, az eleresztett szellentés (na az néha visszatér).
De nem is ez a lényeg. Tényleg baj az, hogy a (kimondott) szó nem tér vissza? Persze nem állítja, hogy baj, hogy nem tér vissza, csak megállapítja. Az idő világos: az idő pénz, a pénzt elköltjük, és általában nem kapjuk vissza (itt is vannak kivételek), így az idő sem tér vissza. Az elszalasztott alkalomra majd térjünk vissza a család és a szerelem kapcsán...
Na, ami tönkre tehet, arra tényleg még van 100 példa is: háború, hasmenés, földrengés, baleset, a pilangó szárnyainak mozgása (lásd: pillangó hatás), túlzott türelem, barátság, bizalom (mindkettő jó terep a csalóknak), becsületesség (csak, hogy a bölcsesség néhány tételét is idézzem).. Szóval a Büszkeség és balitélet.
Mit ne veszítsünk el mellé jó lett volna olyan példa is, hogy mit veszítsünk el (a szüzességen túl is)! Azért ha jól belegondolunk, a türelem soha nem történő elvesztése könnyen csaphat át az előző részben említett lustaságba. Más esetekben pedig a balekságba (lásd még: birka nemzet).
A három óriási érték rendben van, csak mit kezdjek ezzel? Mit kezdjek azzal, ha a család és a szerelem egymással szembe kerülő értékké válik, mindkettőt megkavarja a tönkretevő féltékenység, és ösztönöz erre az, hogy tudom, "az elszalasztott alkalom" soha nem tér vissza.
ÓÓÓÓ elszalasztott alkalmak ne kísértsetek!!!
